A hőszivattyú alapvetően egy energiaátalakító berendezés. Kompresszoros munkával felszívja, összenyomja és felmelegíti a levegőt, majd kiszívja a szárító helyiségbe a fűtés és szárítás érdekében.
Egy lég-hőszivattyús szárító normál körülmények között 4 kW-nak megfelelő energiát képes előállítani 1 kW villamos energiával (négyszer hatékonyabb, mint a hagyományos fűtőspirálok), ami jelentősen csökkenti az üzemeltetési költségeket.
A lég{0}}hőszivattyú alapvetően egy hőt{1}}emelő eszköz. A magas-hőmérsékletű hőszivattyús szárítók a fordított Carnot-elvet alkalmazzák, hőt vonnak ki a környező környezetből, és továbbítják azt a szárító helyiségben lévő fűtött tárgyhoz (a magasabb hőmérsékletű objektumhoz). Működési elvük hasonló a hűtőszekrényéhez, a fordított Carnot-ciklust követve, csak működési hőmérsékleti tartományukban tér el.
A levegős{0}}hőszivattyús szárító a Carnot-ciklus szerint működik, és a hőt egy alacsony-hőmérsékletű objektumról egy magas-hőmérsékletű tárgyra viszi át a folyékony közeg keringtetése révén, olyan alkatrészeken keresztül, mint az elpárologtató, a kompresszor, a kondenzátor és az expanziós szelep.
A levegős{0}}hőszivattyús szárító konkrét működése a következő:
1. A túlhevített folyékony közeg elnyeli a hőt az elpárologtatóban lévő alacsony hőmérsékletű -hőmérsékletű tárgyról, és gáz halmazállapotú közeggé párolog el.
2. Az elpárologtatóból kilépő gáznemű közeget a kompresszor összenyomja, és magas-hőmérsékletű, nagy{2}}nyomású gáznemű közeggé válik.
3. A magas-hőmérsékletű, nagynyomású gáznemű közeg hőenergiát bocsát ki a kondenzátorban lévő magas-hőmérsékletű objektumnak, ezzel egyidejűleg nagynyomású folyékony közeggé alakul át.
4. A nagynyomású folyékony közeget a tágulási szelepben nyomásmentesítjük, ismét túlhevített folyékony közeggé válik, és belép az elpárologtatóba, befejezve a kezdeti ciklust.
